2026. HATÁRTALANUL – Barangolás az Erdélyi-érchegység körül

Vajda János Gimnázium – 7.A osztály

2026. június 1-5.

A „Határtalanul!” program esszenciája az erdélyi út, de előtte gondos előkészítés is zajlott. Részt vettünk a Magyarság Házának Galériájában egy rendhagyó történelem órán, és előkészítő foglalkozást is tartottunk, ahol a Digitális Barangolótár játékos feladatait is segítségül hívtuk.

A Határtalanul program keretében felejthetetlen öt napot tölthettünk Erdély történelmi és természeti csodái között. Az utazás célja nemcsak a pihenés és a kikapcsolódás volt, hanem a külhoni magyarság kulturális és természeti örökségének megismerése.

Kora reggel indult utunk Keszthelyről és már a délelőtti órákban átléptük a határt és megkezdtük az ismerkedést Erdély csodás kincseivel. Első állomásunk Nagyvárad volt, ahol megcsodálhattuk a belváros barokk épületeit. Innen utunkat a Királyhágó felé folytattuk, amelyet hagyományosan Erdély kapujaként emlegetnek. A délutáni órákban megérkeztünk Körösfőre, ahol a helyi református templomot tekintettük meg. A kazettás mennyezet lenyűgöző látványt nyújtott. Az esti órákban birtokba vettük az első szállásunkat, ami Várfalván volt, nem messze Tordától.
Második nap a hagyományőrzés és a monumentális látnivalók jegyében telt. Reggeli után Torockóra látogattunk, ahol a Néprajzi Múzeum gazdag tárlatának segítségével bepillantást nyertünk a Székelykő lábánál fekvő község egyedi népviseletébe és mindennapjaiba. Ezután egy aktívabb program következett: bejártuk a Tordai-hasadék lélegzetelállító sziklaszirtjeit. Ahogy feltekintettem a „ketté nyílt” hegyre, mindjárt eszembe jutott még az alsó tagozatban tanult Szent László legendája, miszerint a lovagkirály a kunok elől menekült és amikor a túlerőben lévő ellenség majdnem utolérte, Istenhez fohászkodott, majd kérésére ketté nyílt a hegy és László átugratott a szakadékon, a kunok pedig mind a mélybe zuhantak. Majd a mindannyiunk által már izgatottan várt Tordai sóbánya gigantikus mélységeibe ereszkedtünk le, ahol a a tiszta levegő mellett a sósziklák látványa is lenyűgözött minket. Nagy bánatunkra a bányában lévő óriáskerék nem működött, így azt sajnos nem tudtuk kipróbálni. A napot Kolozsváron fejeztük be. Egy tartalmas séta keretében megtekintettük a Szent Mihály-templomot, Mátyás király lovasszobrát és tiszteletünket tettük Hunyadi Mátyás szülőházánál is. Miután a szállásra érkeztünk megvacsoráztunk, majd az udvaron lehetőségünk nyílt még egy röplabda meccs lejátszására is.

Harmadik napon Nagyenyedre utaztunk, ahol megnéztük a híres vártemplomot, a várfalnál koszorúval emlékeztünk az 1849-es népírtás alatt elhunyt magyarokra. Meglátogattuk a Bethlen Gábor által alapított Bethlen Gábor Református Kollégiumot, amely Erdély egyik legismertebb és legjelentősebb középiskolája. A székelyföldi Kőrösi Csoma Sándor is a kollégium diákja volt, innen indult a magyar őshaza keresésére. Ezután Gyulafehérvárra mentünk tovább, ahol a Fejedelmi Palota és az érseki székesegyház falai között kalandoztunk a múltban. Délután a magyarigeni református templomba érkeztünk, ahol egy közvetlen és érdekes beszélgetésen vettünk részt Szász Csaba lelkipásztorral, aki mesélt nekünk a szórványmagyarság életéről. A templom falai között elénekeltük a székely majd a magyar himnuszt. A nap végén a számomra egyik leglátványosabb és legszebb természeti kincset csodálhattuk meg, a feredőgyógyi vízesést, ami meleg vizű és a tőle nem messze található római fürdőt.

Negyedik napunk történelmi helyszínekben bővelkedett. Reggel a lenyűgöző, gótikus stílusú Vajdahunyad várát kerestük fel, amely hűen idézte fel a Hunyadiak korát. Majd a demsusi Szent Miklós templomot látogattuk meg, melynek építéséhez római kori téglákat, köveket használtak. Útközben megálltunk a piski fahídnál, ahol felelevenítettük az 1848-49-es szabadságharc egyik legvéresebb, győztes csatáját. Ezt követően Déva várát vettük be, ahová egy embert próbáló kaptatón jutottunk fel, de a fentről nyíló kilátás minden fáradtságot megért. Az erdélyi ferences szerzetesek által létrehozott dévai Szent Ferenc Alapítványnál tett látogatásunk számomra egy megható program volt, mert az ott lakó, magukra maradt gyerekeknek adhattuk át adományainkat és megismerkedhettünk mindennapi életükkel.

Az utolsó nap reggelén, már újra Magyarország és Keszthely volt a célállomás, de az út még tartogatott fontos megállókat. Megtekintettük a máriaradnai kegytemplomot, ami egy jelentős katolikus zarándokhely. Végül Aradra érkeztünk, ahol kirándulásunk méltó lezárásaként megkoszorúztuk a 13 aradi vértanú emlékművét. Késő délután megérkeztünk Keszthelyre kissé fáradtan, de annál több emlékkel és tapasztalattal.

Ez az öt napos kirándulás egy időutazás is volt a magyar múltba, hiszen olyan élményekkel, tudással tértünk haza, amelyek egy életen át elkísérnek majd minket és megerősítettek abban, hogy a határok nem választják el a magyar kultúrát. Az osztállyal szerzett közös kalandok pedig tovább erősítették bennünk az összetartozás érzését.

Köszönetemet szeretném kifejezni ezúttal az egész osztály nevében Hardiné Partics Edina osztályfőnöknek, Egyedné Molnár Eszter Tanárnőnek, Ugron Ábel Tanár Úrnak és Varga Gábor Igazgató Úrnak, hogy megszervezték és elkísértek minket erre a felejthetetlen útra.

Horváth Marcell 7.A

A következő héten projektzáró órával, és a Nemzeti Összetartozás Napjának alkalmából kiállítással, előadással zártuk le a projekt iskolai részét.